2014. január 10., péntek

Tigris, tigris csóvafény....

TIGRIS étterem és borbár, Budapest


A karácsonyi vacsorák szerencsére sűrű sorában, nagyon vártam a találkozást a Tigrissel. Az 1840-es dizájnon alapuló aprólékosan felújított beltérnek, sajátosan nehéz hangulata van. Tényleg, mintha visszarepültem volna 150 évet, mindjárt belép Vasvári Pál és megkérdezi: Ki az a Gere Pincészet? A Tigris ugyanis a Gere Pincészet budapesti referencia étterme. Még a kis lámpácskák is  Gere Kopár cimke dizájnal készültek. Ezen túl, vagy mindezek előtt, a Tigris rendelkezik a Michelin Guide ajánlásával, 2009-től évente egész mostanáig. Még egy, kicsit megfoghatatlan titulusa van a helynek, a 2011-es EU elnökség referencia étterme és borbárja.


Tatabányáról mentünk fel gyerekestül, egy pénteki napon. Foglaltam asztal biztos ami biztos. Igaz, ha nincs hely, a környéken még jó néhány TOP kategóriás étterem van, ahol gourmandkodhatunk. Nos, az étterem, szó szerint tök üres volt péntek este 7-kor, amikor beléptünk. Ellentéteben a Samsung által dotált karácsonyi vásárral a Bazilikánál. Alig találtunk parkolót a kerületben.
Kezdetnek egy 2010-es Szepsy Furmintra esett a választás, amíg a nyelvi nehézségeket áthidalva megértjük, hogy igazából gyerekeknek való menü vagy étlaprész nincs. Nos igen, ha jobban körülnézünk, színes csúszda sincs a sarokban és ha megfordítom a szalvétám, a másik fele sem színező. A hely nem rendezkedett be gyerekre, de ez nem is a Marche az autópálya mellett, na.
Wellcome snack-ként sütőtök mousse érkezik, mangalica darabokkal. Igen különleges ízvilág, mégis jó társul a sütőtökhöz a hús darabkák komplementer benyomása.

"Welcome!"
Előételkén válogatunk a libamáj specialitások közül. A libamáj egyformán profin elkészített minden ételen. A többi ízlés kérdése. A mártások lágy karakterrel képviselik a nevükben megjelenő származást. Kávé, mogyoró, gesztenye, metszetben a libamáj tökéletes állagával. Ízlelő bimbóinknak már megjött a Jézuska...

Rostonsült libamáj (5600 Ft)

A  gesztenye szósz  bársonyosan simul össze a libamáj ízével, a burgonya tökéletes, de csak mellékszerep jut neki a vizuálisan is csábító orgiában. Jelenidőben el voltam halva az ízektől, de most ahogy nézem a képet, kis kreativitást még bele lehetne vinni a tálalásba, illetve a díszítésbe. Ámbátor, ha ránézek a tányérra, a tálalás harmonizál az enteriőrrel.....Maradjak már csendben.

Az egyik főétel a  Rózsaszín Kacsamell birsalma textúrákkal. Ezt a gyermek kapta főételképpen, de benne volt a térben, hogy részben hozzá tudok járulni a kóstolásához. A kiváló állagúra készített kacsamell felülete művészi pírral viseltetett a sütés után. Falatonként minden állagtartomány kifejtette hatását és ízre is hozta az elvárt szintet, harmóniában illeszkedve a birs karakteres édeskés világával.

Rózsaszín kacsamell birsalma textúrákkal (3900 Ft)

A borjú állaga jó volt, omlós, ízletes, de így pár hét után, amikor írok, nincs különösebb emlékem róla. Mondhatjuk  akkor, hogy felejthető....lehet. Legközelebb jegyzetelek...Nekem is van hova fejlődnöm :)

Borjú comb, téli zöldségekkel (4600 Ft)

Viszon konkrét benyomásokra emlékszem a sommelierrel kapcsolatban. Gyors angolsággal tudott beszélni a borokról és a pincékről. Kérni is kellett, hogy lassítson.... Költői ihletettségű lelkiállapotunk meghatározása után, Takler 2009-es Görögszói Kékfrankosát ajánlotta. Nem bántuk meg. Ezután pedig egy Cabernet Sauvignon Reserve következett ugyanebből a pincészetből. Jegyzetek nélkül nem fantáziálok a múlt érzéseiről, a szofisztikált ízélmények elhalványultak, de egy maradandó szinergikus hatás megmaradt ebből a kóstolásból. Tapasztalatlanságomnak betudhatóan, volt egy minőségi szint, ami felett már nem érzetem különbséget. Nos ez a trend itt megszakadt...mondhatnám, hogy betöltöttem egy következő szintet...

Szóval, borral és libamájjal elértük a katarzist. Az est étkezési bioritmusa a desszertnél ért az alsó határértékhez. A "túrórudi, édeskömény fagylalttal", nem ment túl a határon, de konvergált a megmaradáshoz. Abban lehet a hiba, hogy  jóval édesebb ízre számítottam. Itt  a csokis, kemény, keserű váz-burok és a benne lévő túrós töltelék sokkal nagyobb kontrasztban volt, mint az eredeti rudinal. A töltelék lehetett volna sokkal édesebb, bár akkor még kevésbé ment volna a külsőhöz. Nem tudom, azt kell mondjam ez nem a játékos-édes túró rudi volt, hanem maga Túró Rudolf Úr.
Mint látjuk, ettől függetlenül vizuálisan odatette magát .....

 Túrórudi, édeskömény fagylalttal (1300 Ft)

A "dobostorta másképpen" parádés volt. Teljesen kreatív értelmezésben, mégis kapcsolódva a tradícióhoz. Méltatlanul elfelejtettem lefotózni, ellentéteben Rudolffal.

Nagyon hangulatos a hely, annak ellenére, hogy nem mondhatnám, hogy vidám. Kiváló a szerviz, az italhűtő vödrök az asztalok mellett mutatják, hogy egy tökéletes a borkóstolással kísért vacsora minden kelléke jelen van. 

Értékelés: 8/10



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése