Magamról

Szeretek étterembe járni. Mondhatjuk, hogy gasztrovertált személyiség vagyok.
Már pár éves koromtól a nyaralások emlékei között szerepel a nessebari schwein-kotlett vagy az obzori kemping csevapcsicsája. Kb. 5 éves koromtól az, hogy hova megyek, színháztól a nyaralásig azzal kapcsolódott össze az agyamban, hogy ott mit fogok enni és ez máig sincs másként. Általános iskolás koromban elbicikliztem suli után a dózsakerti Akvárium Étterembe és míg mindenki ette a napi menüt a pincér felhúzott szemöldöke kíséretében, az ebédjegy átnyújtása helyett, a'la carte cigánypecsenyét rendeltem és pontosan tudtam, hogy 70 Ft lesz (1985). Felsőfokú tanulmányaim alatt olyan deviáns viselkedést mutattam, hogy szüleim jóvoltából nem kevés zsebpénzemnek csak a felét ittam el Miskolc döbbenetes italméréseiben, a másik felét hetente egyszer a gasztronómia oltárán áldoztam fel. 
Ennek biztos van latin neve, de egyenlőre nem akarom kikezeltetni.
40 év kitüntetett figyelem az ételek iránt és pár év tudatos figyelem a gasztronómiának, ez a gasztrométer háttere. 

Ezek szubjektív élmények az én tudatom tükrén keresztül. Valószínűleg más, máshogy látja, mert ugye "de gustibus  non est disputandum".